Kezdjük a kiegészítőkkel. A jó japán étel mellé nem kólát, hanem japán teát érdemes fogyasztani (zöld bögrécske). A japán tea kevésbé aromás, de nagyon jó kiegészítője az ételeknek.
A tea melletti kis fekete hordóban pedig ecetben érlelt gyömbér van, azaz Gari, mely a sushi mellé fogyasztandó. (Én mondjuk mindig előételnek fogyasztom.) Érdekes, szokatlan íze van, de szerintem finom.
A Gari után jöhet a leves. Ez a kedvencem Asari miso soup névre hallgat, ami a Miso leves (ami mindenre gyógyír) kagylós változata némi tofuval. Nyami... Miso levesnek egyébként rengeteg verziója van, de mindegyiknek alapja - nem meglepő módon a miso :) Ami egyébként egy szójabab paszta, sóval, rizzsel, árpával vagy búzával ízesítve. A miso-n kívül kell még hozzá dashi is, ami pedig a japán vegeta :) Az eredmény minden esetre fenséges:
No persze eleghetetlen kellék némi nyers lazac a fogások közül, jelen esetben szezámmaggal, valmilyen csírával és még némi ismeretlen (számomra) kiegészítővel készített izletes falatok formájában. (Igen, az ott Wasabi és szójaszósz a háttérben.)
Természetesen a sushi sem maradhat ki egy igazi japán lakomából. Megmondom őszintén, hogy a magyar sushi (bár lehet, hogy ez oximoron...) közelébe sem jöhet az itteninek (jó, lehet hogy nem megfelelő helyen próbáltam). Oké, nem mondom, hogy folyamatosan szeretnék ezen élni, de akkor is finom. Szingapúrban talán az az egyik legjobb, hogy rengetegféle ételt lehet megkóstolni. Én igyekszem is bőszen! :) (Mondjuk az európai konyhát azért néha elég bizarul értelmezik... dehát nem is azért van itt az ember, hogy a francia, vagy éppen az olasz konyha remekeit fedezze fel!)
Visszatérve a sushira... Az alábbi, kicsit homályos képen a Rainbow roll névre hallgató kombináció kapott szerepet:
Tartalma pedig: rizs, halikra, avokádó, uborka, rák, maguro (tonhalszerűség), sake (lazac) - és van még benne olyan is, amire nem emlékszem, de ezek a fontosabban. Az egészen pedig valami majonéz szerű van. Ez is fincsiséges :)
Ja, és természetesen pálcikával fogyasztom ám az ételeket. Lassan már el is felejtek késsel-villával enni. (Nem emlékszem mikor kellett utoljára bármit is szeletelni a tányéromon...) Na persze nem állítom, hogy kiforrott és biztos a technikám, de nem kell felnyársalnom az ételt ahhoz, hogy éhen nem maradjak :)
