Hát ma a thai volt soron, így két buszmegállónyi séta után el is jutottunk egy kis thai étterembe. Igen-igen, ez egész étterem kinézetű volt :) És végre megkóstolhattam a híres-neves Tom Yam levest. Egyszerűen isteni! Így néz ki:
Mondjuk így kép alapján csak egy leves, úgyhogy segítek leírni milyen is. Először is a tetején azok a pirosas foltok, azok nem a gulyáslevesről megszokott olaj/zsír foltok, hanem aprított chilli paprika. Így érthető, hogy nem csípős ételről van szó. Bár hozzá kell tegyem, hogy ez olyan fűszeres csípősség, ami valahogy sokkal izletesebb és élvezhetőbb, mint a hagyományos. Az íze tényleg mennyei, tele van zöldséggel és érződik benne némi paradicsomosság is, amitől emlékeztet az olasz Minestrone-ra. De mégsem ugyanaz. Hiszen ebbe a levesbe bele van főzve még apró rák állatka és az egésznek egy nagyon pikáns, érdekes aromát ad a belefőzött citromfű és a hozzáadott lime juice. Jaj. Tényleg nagyon finom!
Dehát ez csak a leves volt, amit rutinosan három felé osztottunk :) Így jöhetett a főétel, aminek most nem jut eszembe a neve, de majd pótolom... Meg van a neve: Pad Ki Mao, ami tulajdonképpen egy Kway Tiao :) Most sokat segítettem, mi!? Ezt takarja a név:
Ez pedig egy pirított tészta. Rengeteg-rengeteg zöldséggel és csirkével. Elvileg ez is csípős volt, de a Tom Yam íze olyan intenzív volt, hogy én kicsit ízetlennek éreztem utána ezt az ételt. De ettől még nagyon finom volt. Én ugyan nem tudtam befejezni, de a fiúkra mindig lehet ilyen ügyben számítani :) De, hogy egy kicsit bemutassam ezt az ételt is: a zöldségek itt is, mint általában a pirított rízs és tésztaételek többségénél, még ropogósak, nincsenek puhára párolva. Én ezt jobban is szeretem... A tészta külalakra az olasz tagliatelle-re hasonlít, vagyis olyan, mint egy hosszú szélesmetélt, de nem annyire aldente :) vagyis egy picit ragacsosabb, de még élvezhető mértékben.
No comments:
Post a Comment