Több, már Angkort megjárt barátunkra hallgatva, tuk-tuk-ot fogadtunk 3 napos kirándulásunkra. Olyan szerencsések voltunk, hogy egyből két jóravaló sofőr elérhetőségét is megkaptuk. Gergő választott, így Mr. Rithy szegődött mellénk a pár napra. Nem bántuk meg.
Már a reptérről a szállás felé tartva is éreztük hogy más világba csöppentünk. Az utat maximálisan kihasználva, robogók, motorok, biciklik, tuk-tukok és autók, elsőre kaotikusnak tűnő kavalkádja igyekszik valahova.
Gyalogos szinte egyáltalán nincs az utcán, esetleg néhány érdeklődő turista. Néha úgy tűnik, hogy ugyan lassan, de mindenki folyamatos mozgásban van.
Az úton vannak sávfelfestések, de szemmel láthatólag ezek csak tájékoztató jellegűek. Mintegy ajánlások... Mindenki megy mindenhova, mindenhol. Bárhol megfordulnak. Ha úgy egyszerűbb, akkor kicsit forgalommal szemben mennek. Simán előznek a szembe jövő forgalom ellenére. És mégis. Úgy tűnik, hogy van a közlekedésben rendszer. Nem szorítják le egymást, aki egyenesen halad, az figyel az oldalról becsatlakozókra, a keresztben átsétáló gyalogosra, a visszaforduló tuk-tukra. Lassan, türelmesen és egyenletesen mozog a város. Csak fel kell venni a ritmusát :)
A járművek kihasználtsága egyébként a helyi lakosság körében maximális, nem ritka, hogy egy robogón négyen is utaznak.
Egyébként kevés autó van, főleg Siem Reapben. Inkább a kétkerekű motorizált járművek a jellemzőek. No és persze a rengeteg bicikli. Viszont, ha van autó, akkor az Toyota vagy Lexus... Előbbiből leginkább a Camry, ami népszerű (a legtöbb taxi is ez), utóbbiból pedig a nagy, terepjáró-szerű képződmények. Phnom Penhben még Maseratit is láttunk (igaz csak "szalonban").
Kicsit az egész kép szürreális, ellentmondásos. Mindenhol száll a vöröses színű homok, de folyamatosan söpröget és szemetet szed egy egyenruhás brigád. Összetákolt viskónak tűnő házakon parabola antenna virít, vagy éppen egy hatalmas, semmiképpen sem egyenes bambuszrúd tetején himbálózik egy antenna. Nincs a legtöbb helyen vezetékes víz és áram is csak generátorral, de kiépített a mobilhálózat és ingyenes wifi van a városokban. Rengeteg a motorizált jármű, de alig van benzinkút. Helyette literes kólás és whiskys palackokból, az út szélén árulják a benzint.
Szegénység, hatalmas osztály különbség, rossz, vagy éppen hiányzó infrastruktúra, fel nem robbant gránátok és taposóaknák vannak. Megfelelő oktatás, értelmiségi réteg (a Pol Pot rezsim jóvoltából) minimális. Elegendő munkahely nincs. És mégis, az emberek mosolyognak, kacagnak, boldognak tünnek...
Mr. Rithy, aki igazából inkább csak Rithy, hiszen 20 éves ha lehet, iskolába jár és egy kis tuk-tukolással próbálja meg biztosítani a megélhetését, fedezni a tanulmányait, támogatni a családját. Három napra összesen 60 dollárt kért, ezért cserébe egésznap minket fuvarozott, várt ránk amíg nézelődtünk és közben tanult... Egyszer meghívtuk ebédre, akkor mesélt a családjáról, az életükről... 5 lánytestvére van. Néhányuk Thaiföldön dolgozik. Ott van munka és megfelelő kereset is. Ritkán látják egymást. Angol kiejtésén érződik, Kambodzsa valaha francia fennhatóság alá esett.
Hihetlen, hogy mennyire kedvesek, mosolygósak az emberek. Volt szerencsénk egy kisebb boxmeccset megtekinteni már Phnom Penhben, ahol az egyik helyi "fellépő" egy fiatal német fiúval lépett ringbe. Rég hallottam embereket olyan őszintén kacagni, ahogy a nézők kacagtak azon a meccsen. Nem háborogtak, amiért a meccs pocsék volt, a saját versenyzőjük pedig kissé edzetlen és technikátlan. Inkább őszintén nevettek a szerintük lányos verekedésen :)
Lehet, hogy egy hét nem elég reprezentatív minta egy országból, de azt érzem, hogy ide szívesen visszajönnék. Minden poros utca, elhanyagolt épület, időnként szagos sarok ellenére. Ezeknek az embereknek szívesen segítenék, hogy egy kicsit jobb legyen az életük...
No comments:
Post a Comment