Sunday, May 23, 2010

Újra online... Végre...

Heló mindenki,

Jelentem nem vesztem el, minden rendben. Éppencsak nem volt se gépem se internet kapcsolatom szerény hajlékomban. De végre orvosoltuk a problémát, így már nincs akadálya a tudósításnak. Igaz a képes beszámolóban még vannak fennakadások (Budapesten maradt a fényképezőgép kábele), de hamarosan azt is megoldom valahogy...

Talán akkor maradtam el az írással, amikor Gergőnek haza felé kellett indulnia. Az egy kicsit több, mint egy hete volt (uram isten, azt hittem sokkal több idő telt el azóta...). Szóval Gergő múlt hét pénteken, ahogy eredetileg is tervezte, átutazott Bangkokba üzleti ügyeket intézni. Persze mondanom sem kell, hogy előtte kezdtek felerősödni ott a vörösinges lázongások, igaz akkor még csak lokális kisebb összecsapások voltak. Na aznap este, mikor Gergő odaért, eldurvult a helyzet, kezdődött a lövöldözés (nem, nincs összefüggés a kettő között!) Másnap még meg tudta nézni Bangkok egy részét, körbe hajózva a csatornákon, de az üzleti találkozót már nem tudták megejteni. Lezárták azt a környéket is... és a helyzet csak romlott, mégtöbb halott és sebesült lett, és elkezdtek gyújtogatni is.

Azt hiszem még ekkor is kicsit bizakodott, hogy a helyzet javulni fog, és szerdáig még el tudja intézni, amiért odautazott. No ekkor jöttek a további örömhírek... Visszafelé ugyanis a British Airways-szel utazott volna, akik keddtől sztrájkot hírdettek és csak hogy kezdjen lehetetlenné válni a helyzet, újabb izlandi hamufelhő tartott Anglia felé. Vasárnap délután Gergő végül összepakolt és kiment a reptérre, ahol valami isteni csoda hatására, térítésmentesen áttették a jegyét aznap estére. Még ugyan volt egy kis izgalom abból, hogy Londonban fogadják-e a Bangkokból érkező gépet, hogy elindítják-e Budapestre a csatlakozást és hogy egyáltalán eléri-e a csatlakozást, de végül hétfő délelőtt szerencsésen hazaért.

Szóval így kezdtük ezt a hetet... ezek után maga a hét tök unalmas volt, még a pénteki tűzriadó gyakorlat sem tartogatott sok izgalmat :) Igaz kicsit örültem, hogy csak a nyolcadik emeletről kellett lebaktatnunk a lépcsőn...

No comments:

Post a Comment