Kambodzsa - környezet, közlekedés, emberek

Az utazást egy kiadós reggelivel feledtetve, röpke 1 órával az érkezés után már úton voltunk.

Több, már Angkort megjárt barátunkra hallgatva, tuk-tuk-ot fogadtunk 3 napos kirándulásunkra. Olyan szerencsések voltunk, hogy egyből két jóravaló sofőr elérhetőségét is megkaptuk. Gergő választott, így Mr. Rithy szegődött mellénk a pár napra. Nem bántuk meg.

Megérkezés Siem Reapbe

Sajnos balga módon otthon hagytam a kártyaolvasót, így a képeket majd késöbb kell beillesztenem, mégsem akarok várni a beszámolóval.

Éppen a második nap végét élvezzük Siem Reapben. Valahogy olyan elképzelhetetlen, hogy eljuthattunk erre a csodás helyre. Tegnap reggel iszonyat korán indultunk Szingapúrból, ennek megvolt az az előnye, hogy nem veszett el az első napunk. Siem Reap reptere iszonyat cuki. Leginkább egy bájos, vidéki buszpályaudvarra hasonlít.

Milyenek a gyümölcsök?

Gergő már 2 hete hazautazott, így lassan helyre áll a rend és újra találok időt az írásra is. Azt hiszem :) -- és azóta még 2 eltelt és csak most jutottam a bejegyzés végére :)

Már régóta tervezem, hogy írok az itteni gyümölcsökről. Igaz, ma már szinte mindent lehet otthon is kapni, de nem biztos, hogy csak úgy kóstólgatjuk a drágább, kölönös kinézetű valamiket, amikor ott a fincsi alma és a jól bevált, de mégsem otthon termő banán...

Mit is eszek ebédre? 2. rész

Ha gasztronómiáról van szó, akkor nyugodtan mondhatom, hogy hála istennek nem csak a britek hagytak itt örökséget :). A második világháborúban a japánok megszállták Szingapúrt és 3,5 évig, a kapitulációig időztek itt. A kivonulás után a japán ételek szerencsére maradtak. Bár szinte bárit lehet a food court-ön kapni, mégis érdemes egy kis élvezetért egy jó-kis japán étterembe ellátogatni. Jelen esetben mi a Sushi Tei-be tettünk látogatást.

Kezdjük a kiegészítőkkel. A jó japán étel mellé nem kólát, hanem japán teát érdemes fogyasztani (zöld bögrécske). A japán tea kevésbé aromás, de nagyon jó kiegészítője az ételeknek.

A tea melletti kis fekete hordóban pedig ecetben érlelt gyömbér van, azaz Gari, mely a sushi mellé fogyasztandó. (Én mondjuk mindig előételnek fogyasztom.) Érdekes, szokatlan íze van, de szerintem finom.

A Gari után jöhet a leves. Ez a kedvencem Asari miso soup névre hallgat, ami a Miso leves (ami mindenre gyógyír) kagylós változata némi tofuval. Nyami... Miso levesnek egyébként rengeteg verziója van, de mindegyiknek alapja - nem meglepő módon a miso :) Ami egyébként egy szójabab paszta, sóval, rizzsel, árpával vagy búzával ízesítve. A miso-n kívül kell még hozzá dashi is, ami pedig a japán vegeta :) Az eredmény minden esetre fenséges:

No persze eleghetetlen kellék némi nyers lazac a fogások közül, jelen esetben szezámmaggal, valmilyen csírával és még némi ismeretlen (számomra) kiegészítővel készített izletes falatok formájában. (Igen, az ott Wasabi és szójaszósz a háttérben.)

Természetesen a sushi sem maradhat ki egy igazi japán lakomából. Megmondom őszintén, hogy a magyar sushi (bár lehet, hogy ez oximoron...) közelébe sem jöhet az itteninek (jó, lehet hogy nem megfelelő helyen próbáltam). Oké, nem mondom, hogy folyamatosan szeretnék ezen élni, de akkor is finom. Szingapúrban talán az az egyik legjobb, hogy rengetegféle ételt lehet megkóstolni. Én igyekszem is bőszen! :) (Mondjuk az európai konyhát azért néha elég bizarul értelmezik... dehát nem is azért van itt az ember, hogy a francia, vagy éppen az olasz konyha remekeit fedezze fel!)

Visszatérve a sushira... Az alábbi, kicsit homályos képen a Rainbow roll névre hallgató kombináció kapott szerepet:

Tartalma pedig: rizs, halikra, avokádó, uborka, rák, maguro (tonhalszerűség), sake (lazac) - és van még benne olyan is, amire nem emlékszem, de ezek a fontosabban. Az egészen pedig valami majonéz szerű van. Ez is fincsiséges :)

Ja, és természetesen pálcikával fogyasztom ám az ételeket. Lassan már el is felejtek késsel-villával enni. (Nem emlékszem mikor kellett utoljára bármit is szeletelni a tányéromon...) Na persze nem állítom, hogy kiforrott és biztos a technikám, de nem kell felnyársalnom az ételt ahhoz, hogy éhen nem maradjak :)

Mit is eszek ebédre?

Hála az új kis telefonomnak, elkezdhetem fotózni az ételeket, annélkül hogy különösebb feltünést keltenék... Lássuk mi volt ma ebédre!

Irány Hong Kong

Már nincs egy hét és találkozom Gergővel Hong Kongban :) Nagyon várom! Már megterveztük mit szeretnénk megnézni. Jó, hogy a google maps-en lehet saját térképeket készíteni és elmenteni...

Hort Park & Kent Ridge Park

Na ugye, hogy nem csak mondom, hanem tényleg pótolok! :)

Következzenek az igazi, növényes-állatos parkok! Az úgy volt... Hogy Mariann kitalálta egyik hétvégén, hogy menjünk el egy Tree Top Walk-ra (sétálni a fák koronájának szintjén, épített kiránduló útvonalon). Szóval Viki mindent felpakolt (értsd ez alatt, hogy fényképezőgép + 2 objektív). Majd amikor előkapta a gépet, hogy információt rögzítsen vele, akkor egy csúnya üzenet fogadta: Nincs memória kártya... B******. És nem először fordul elő! Mióta a kártyaolvasóval másolom a képeket a szgépre, azóta rendszeresen elfelejtem visszatenni a kártyát. Grrrr...

Na mindegy. Így akkor maradt a sétálás és a cuccok felesleges cipelése. Mivel tetszett a helyszín, ezért úgy döntöttem visszamegyek kártyával is... Így két hétre rá visszatértem. Bejártam ugyanazt az útvonalat és szerencsére még újdonságokat is láttam :)